5.rész: Felesleges érzelmek

• Mit képzelsz te magadról. - álltam fel felháborodottan asztalomtól. - Tudod, hogy ki vagyok én? – emeltem fel a hangom reménykedve, hogy majd elszégyelli magát. Hiába való volt ez a tervem.
• Tudom ki vagy. Te az én gyönyörű Leilám vagy. Nagyon szeretlek még mindig. Ezt miért nem érted meg?
• Tűnj el! Most! Nem akarlak itt látni. Szerencséd van, hogy Kai nincs itthon. Tűnj el innen most!
• Még vissza fogok jönni. 
• Azt nehezen kétlem. - elment én pedig kirohanva szobámból Airihez mentem. - Akarsz még tanulni tőlem? 
• Igen asszonyom. 
• Öt perced van elkészülni. Te is gyere fiam és hozd Shizukát is. - kimentem az udvarra majd onnan a raktárba ahol a használaton kívüli kardokat tartjuk. Kivettem egy kettőt és indultam vele visszafelé. Nem érdekel, hogy Shizuka még kislány, de itt az ideje neki is tanulni valami önvédelmet. Nem hagyhatom, hogy bárkinek bármi baja is essen, amíg az én családomba tartozik. Elmagyaráztam nekik pár dolgot majd a kezükbe adtam egy-egy kardot. Shizuka nem igazit kapott hisz még is egy kis gyerek. Elmagyaráztam hogyan kell fogni és védekezni vele. Egy emberen mik a leggyengébb pontok és melyiket kell legelőször megtámadni. Értették, de szerintem nem fogták fel. Olyan volt ez az egész helyzet mintha egy véres háborúra készülnénk. Ha úgy nézzük ez félig meddig igaz is. T.O.P ellen készülök harcba szállni és tudom, hogy mire képes. Sok minden van benne hisz nem hiába ő a legjobb. Muszáj valamit tennem ellene. Nem akarom többet látni hisz akárhányszor meglátom, mindig egy újabb sebet tép fel a szívemen. Felesleges érzelem tudom jól. Nekem nem is vele kéne foglalkoznom hanem Kaival, a gyerekeimmel és a területemmel. De mégis, hogy velük tudjak foglalkozni először T.O.P-t kell megszüntetnem. El kell tűnnie a közelemből. 
• Leila te normális vagy? Mit csináltok? - szólt közbe Kai. 
• Tanítom őket? - kérdeztem flegmán.
• Shizuka még kisgyerek. Te nem vagy normális komolyan mondom. 
• Meg kell magukat védeniük. Nem fogunk mindig ott lenni velük és ki tudja, hogy meddig élünk. 
• Leila megőrültél komolyan mondom. Tegyétek le és menjetek be.
• Ezt most miért csinálod. 
• Mert nem akarom, hogy baleset legyen főleg, hogy Shizuka is közte van.
• Ők az én gyerekeim. 
• Ahogy az enyém is. Airit taníthatod de Kazuyát és Shizukát nem.
• Azt akarod, hogy a fiad egy beszari gyáva alak legyen?
• Nem, de nem akarom, hogy meghaljon. Nem tehetek róla, hogy te nem bírsz a véreddel.
• Mi a fene ütött beléd? Mikor lettél ilyen Kai?
• Akkor mikor gyerekeink születettek.
• Őket én szültem és azt teszek velük, amit akarok.
• Tudtommal én is nagy szerepet játszottam abban, hogy meg legyenek.
• Húú de sok dolgod volt valóban.
• Nem vagy normális komolyan mondom.
• Jobban jártam volna T.O.P-vel.
• Hát igen te és ő egyre mentek. Nem késő még vissza, mehetsz hozzá.
• Tervben van véve. 
• Helyes. Segítsek pakolni? 
• Rohadj meg. Hoznád a kurvákat, mint régen mi? 
• Semmi közöd hozzá. Tudod, hol találod meg T.O.P -t menj utána.
• Anyád. - ott akartam hagyni, de megfogta a kezem és visszahúzott. 
• Nem vagyunk normálisak, de hogy a gyerekeinknek bármi baja essen… Nem engedem, értsd meg.
• Kai. Elpuhultál. - ott hagytam és be felé vettem az irányt. Úgy viselkedik mintha nő lenne. Nem tudom mi a baja, de ennek véget kell vetnie, mert nem lesz jó vége. Igaz mióta megszülettek a gyerekeink ő van velük éjjel nappal. Én nem sokat foglalkoztam velük és mikor itt lenne, a remek alkalom ő ezt elveszi tőlem. Kopogtak. - Igen tessék.
 

• Asszonyom. Gond van. Megtámadták a területünket. 
• Kik? - kérdeztem riadtan és egyben mérgesen.
• Nem tudjuk ismeretlenek, de úgy nézz ki koreaiak. 
• T.O.P? 
• Nem hiszem.

- Már is indulok. Melyik részt támadták meg? 
• A, B szektort. 
• A rohadt életbe ott van a legtöbb drog árus. Induljunk most. Hozz minél több embert. - magamhoz kaptam a fegyverem és indulásra készen voltam. - Kai gyere megtámadták a B szektort. 
• Nem mondod komolyan?
• De. 
• És kik azok?
• Nem tudom. Gyere már! - elmentünk és féltem. Nem tudom miért. Féltem. Megérkeztünk ők pedig vártank ránk. Ahogy kiszálltunk a kocsiból nem nézve, hogy kik vagyunk, mit keressünk itt nekünk rontottak. Kerestem T.O.P -t miközben öltem az embereket, de nem találtam. Ki lehet az? Kai is küzdött, ahogy én. Már nem volt sok hátra mikor hirtelen minden megállt. Olyan volt, mint egy rossz rémálomba. Megdermedtek az emberek mi pedig kíváncsian néztük őket. Elmentek.
• Mi a franc folyik itt? - jött mellém Kai.
• Fogalmam sincs. - az egyik sarokból egy sötét mozgó árny alakot véltünk felfedezni. Felénk közeledett nevetve, gúnyos hanggal. 
• Sziasztok. Örvendek a találkozásnak Leila. 
• Ki vagy?
• A nevem TaeYang. 
• Mit akarsz tőlem?
• A fiad nem is mondta? 
• Mit kellett volna?
• A B szektor már az enyém. 
• Álmaidba te idióta. Mi közöd van a fiamhoz?
• Elnyertem tőle. A sors iróniája a yakuza nevű szerencsejátékon.
• Hisz te koreai vagy. Minek neked ez a terület?
• Ide költöztem.
• Nem mondod komolyan, hogy megnyerted a gyerekemtől? Mégis mi a fenét képzeltél magadról és ő mit képzelt magáról? Ezért a területért én harcoltam nem ő.
• Most már az enyém, tehát ha szépen elmentek innen nem lesz semmi bajotok. - felé lépkedtem cinikus mosollyal. 
• Te mi a fenét képzelsz magadról? Azt hiszed, hogy ide jössz és csak úgy elveszed azt, ami az enyém? Álmaidba. Nem fogom neked ezt a területet csak úgy oda adni. Nem vagyok olyan. Harcolni fogunk addig ameddig el nem törlünk titeket a földszínéről. Tűnjetek innen vagy mind annyian meghaltok. 
• Nem megyünk mi innen sehová se. Ez már a miénk. 
• Nem mondom el még egyszer. - felkaptam a fegyverem és nekik rohantam...