18. rész: Egy újabb emlékkép. /Hyun/

A szobát félhomály lepi el. Az ágyon egy férfi fekszik magányosan, lelke valahol a múltban jár, keresi, kutatja szerelmét. Halkan sír mikor a rémes részhez ér. Nem akar így emlékezni kedvesére. A régi boldog időket keresi, de rá kell hamar jönni, hogy nekik közös életükben ilyen nagyon kevés van. Lassan lecsukódik a szeme és az álmaiban folytatja tovább az „expedíciót”.

- Leila, - bújt hozzá meztelen, felhevült testével a fiúhoz. - boldog vagy?

- Nem tudom, pontosan mit érzek. - feleli félénken, gondolkozás után. Szavait megfontolta, de tudja jól, hogy aktuális párjának szívében így is nagy sebet vájt.

- Én boldog vagyok veled. - megcsókolta haját majd a mellette fekvő törékeny testet jobban magához szorította. - Aludnunk kéne. - hunyta le a szemét és úgy motyogta fáradtan egy nagy sóhaj kíséretében.

- Nem akarok holnap felkelni. Olyan jó lenne, ha nem kéne többet kinyitnom a szemem, ha végre gondtalanul tudnák, piheni. Hyun nekem már nincs jövőm. Én nekem már nincs. Olyan sok rosszat tettem már, hogy nem vágyok semmi másra csak arra, hogy elnyerjem méltó büntetésem. Tudod miért?

- Nem.

- Mert az én büntetésem egyenlő a halállal. Így is úgy is meg fogok halni hát akkor úgy haljak meg, hogy tudjam azt, hogy megfizettem a bűneimért. Bűnösök vagyunk mindannyian, de a legnagyobb én vagyok.

- Nem vagy te rossz. Nem tehetsz róla, hogy ilyen lettél.

- De tehetek. Nem lett volna szabad ebben a világban így elhelyezkednem ennyire nagyra vágyónak lenni. Mindent elveszítek. Mindenek vége van. Nem marad semmi se már csak a szürke, hétköznapok melyek kegyetlenül lassan telnek és kegyetlenül teszik tönkre nem túl boldog fiatal arcom. Te is így jársz. Egyszer majd te se fogsz semmi szépet látni abban, ami számodra jelen pillanatban mindennél szebb. Ne ragadj le itt. Most lépj ki mindenből és talán a holnap meg fog neked bocsátani minden múltbéli tettedért. Kérlek, tedd meg értem. Én már csak árnyék vagyok. Én már nem élek, nem is létezek. Széthullottam darabjaimra már rég…

- Ne tedd ezt velem. Ne beszélj így. – jobban magához ölelte. Ne búcsúz az élettől hisz nagyon is élsz. Küzdesz még mindig és szeretsz ugyan úgy, mint mindig, mint eddig. Nem vagy gonosz én tudom jól. Ne búcsúz kérlek attól, ami még mindig a tied. Nem szabad. Ne add fel. Erős lány vagy. Bátor. – megcsókolta a karjaiban fekvő szomorú, lelkileg kimerült lányt. – Ezt szerettem meg benned. Nem akarom, hogy ez a fény kihunyjon belőled. Ez tesz téged különlegessé. Szeretlek mióta csak megláttalak. Tiszta szívemből. – suttogta a lány fülébe utolsó mondatát…

Zihálva, leizzadva ült fel az ágyon T.O.P. Körbe nézz, mintha keresne valamit. Keress is. Keresi régi szerelmét, aki elveszett már rég a homályban. Neve még nem merült feledésbe, ahogy lénye se. Még emlékeznek rá, még tudják ki ő, mit tett. Sóhajt egyet a felzaklatott fiú majd megadóan visszahuppan az ágyba. Nem tud vissza aludni. Túl sok gondolat van a fejébe. Mindig csak rá gondol és ez már őt teljesen felemészti. Szeretné újra karjaiba tartani, de nem tudja. Szeretne mindent jóvátenni, amit ellene elkövetett.

-Leila! – suttogja magában. – Miért tetted? Ha hallgattál volna rám. Ha nem a fejed után mentél volna

 talán még együtt lehetnénk. Reménytelenek a napok nélküled. Azt se tudom, mit csináljak. Azt se tudom, célom hol kezdjem el. Nem tudom hisz ahhoz tudnom kell, hogy mit tettél akkor. Mi volt akkor a szívedben? Mi járt a fejedben, hogy ilyen őrültséget tettél? Segíteni akartam, de te eldobtál magadtól. Pedig ha tényleg őszintén, tiszta szívedből rám néztél volna, szemem titkát kutattad volna akkor rájöhettél titkára. Csak védeni akartalak semmi mást. – kopogtak. A fiúhoz Leila másik élete lépett be. Csendbe becsukta az ajtót majd leült régi ellenségével szembe. Talán ma se érez máshogy. Talán ez most is csak egy színjáték. Nem tudom pontosan, hogy valójában mi játszódik le bennük. Minden oda veszett annak idején. Már nincsen értelme a dolgoknak. Zűrzavaros világba csöppentek, aminek már semmi értelme. Ezért nem ölik egymást, talán mert amit Leila maga után hagyott teljesen felborított mindent.