Élete
virága darabokra hullott. Szirmait a lég viszi az égbe ezer részre a világban.
Létét a gyermekei fogják tovább vinni. Lesznek olyanok, akik szörnyülködni
fognak tőle és lesznek olyanok, akik dicsérik hamis szavakkal és akaratokkal,
hogy biztonságba tudják mocskos, szánalmas életüket. Férgek az emberek.
Kegyetlen szavakkal és tettekkel ölik egymást, és ha harcra kerül, sor
elbújnak, mint nyüszítő kutyák a vihar elől. Viharban fognak megérkezni Leila
utódjai. Mennydörgő, halált hozó veszedelembe. A történelem akaratlanul is
megismétli ön magát és akkor végleg elpusztul a férgek nemzete. A szirmok
hercegnője talán újra boldog lesz. Talán újra megnyugodhat, és újra
összerakhatja majd azt mi egykor ezer darabjára hullt szét és a világ minden
szegletére hordott belőle a szél.
Hosszú
fekete haja fehér színbe ment át mely a remény színe. Nincs az életébe pedig
semmi remény. Már nem kaphatja vissza mi egykoron az övé volt. Már nem lehet az
a személy újra övé ki világra hozta próbálta tanítgatni, nevelni. Minden este
kiül a cseresznyefára és engedi a fának mámorító játékát. Haja úgy leng a
szélben, mintha a része lenne. Haját cseresznye virágok lepik be és olyan
mintha hajkoronájával együtt nőttek volna ezek az apró, illatos virágok. Arca
sápadt és szomorú. Reménytelenül várja a reggelt, hogy mindent újra kezdhessen.
Figyeli az embereket. Köztük keresi ismeretlen áldozatait. Ábrándozik ő, is
mint elődje. Egy jobb világért sóhajt mi elfelejteti vele az élet szörnyű
terheit. Próbálkozik jobb világot teremteni úgy, hogy a férgeket eltakarítja az
élni próbáló emberek közül.
Hűvös
esti szellő simogatja hosszú selymes hófehér haját. A cseresznyefán ülve
ábrándozik, miközben a virágok édes illatávval mámorba ejtik. Ül, mint sas az
áldozatát várva. A megfelelő pillanatra vár és lecsap. Megjött az az ember. Ott
jár lent a porban, mint egy dölyfös nagyúr. Nem figyel, sehová csak az
embereket nézi, miként csodálják büszkeségét, álszépségét. Nem szép ember.
Alacsony és kövér. Hajdan yakuza volt, de ma már csak egy szerencsétlen ember
kinek minden perce meg van számlálva. A szirmok hercegnője lesi minden lépését,
és mozdulatát. Vár, vár és csak vár. Macska egér harc ez, de mindig minden
esetben a macska szokott győzni. Arca rezdületlen. Semmi kifejezés, pislogni se
pislog, csak árgus szemekkel nézi lépkedő áldozatát. Itt az idő. Hosszú fehér
ruhája lebben, teste pedig a földön van áldozata előtt. Az emberek tudják mi
fog történi. Elbújnak a közeledő mészárlás elől. A férfi kikerekedett szemekkel
nézz rá az előtte álló lányra, aki csak arra vár, hogy minden ártatlan ember
menedékbe vonuljon. Nem mozdul áldozatta. Tudja sorsa elől nincs menekvés.
Végzete így is úgy is utol éri.
- Miért?
– csak ennyit kérdez?
- Ezt
én is kérdezhetném. – szemében különös fény csillan. Kardját előveszi.
Áldozatta ezer darabra hullik, mint a cseresznyefa illatos apró virágai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése