19.rész: A múltban élni nem szabad… /Kai/

A múltban élni nem szabad, mert el felejtesz a jelenben élni. Itt kell döntened sorsodban nem pedig a múltban rágódni azon, hogy m lett volna ha… Élj és ne sopánkoz mert elmédet el fogja magával ragadni a méreggel teli értelmetlen eszmék.

A fiú leült a nála sokkal öregebb férfi elé. Szó nélkül nézték egymást. Mindketten ugyan ott tartottak gondolatban. Némán gondolkoztak emlékükben kutattak remélve, hogy valami értelmes választ fognak kapni az elmúlt évek történéseiről. Így nem fognak. Beszélniük kéne egymással, de nem mernek. Nem tudják mit kéne mondani, hogy ne essenek egymás torkának késeikkel.

- Valami baj van? – kérdezte T.O.P

- Nem nincs, csak válaszokat akarok. – mondta csendesen, nyugodttan Kai.

- Miről?

- Miért szeretett téged annyira? – elgondolkozott a válaszadó. Ő maga se tudta, hogy Leila miért ragaszkodott ennyire hozzá. Nem tudta mit feleljen. Kinézett az ablakon. Látta Tokyo sötét egét, amiről a csillagok egyenként lassan, veszítik el fényüket.

- Nem tudom. – suttogta halkan mintha bujkálna valami elől. – Talán nem is szeretett. Talán miután te elhagytad csak egy mentsvárat kereset. Valakihez csak hozzá akart bújni. Vagy nem tudom. – felállt. – Kai ne élj a múltba. Ne rágódj ezen.

- De én tudni akarom! – csattant fel a kisebb. – Tudnom kell miért tette ezt. – kezeibe temette fejét és könnyei útnak eredtek.

- Ne sírj. – oda ment hozzá Hyun és leült mellé. – Nem áll neked jól. – felállt és töltött maguknak egy-egy italt. Visszasétált vele és az egyik poharat oda adta Kainak. – Meg kell tudnunk mi történt valójában, de nem így, hogy tönkre tesszük magunkat. Mindketten szerettük. Te is, én is ugyanúgy. Fogjunk össze. - nyújtotta a kezét a megszeppent fiú felé, de ő nem fogadta.

- Egyedül akarom kideríteni és egyedül is fogom. Nekem nem kell társ. Az én egyetlen társam Leila volt és mindig is Leila lesz.

- Külön utakon akarsz járni? Nem fog senki se melléd állni, mert mindenki kivert kutyaként fog rád tekinteni. Ezt akarod? - csattant fel Hyun.

- Igen ezt. Legalább nem lesznek kétszínű emberek körülöttem, mint Leila körül volt. - tekintett szúró pillantásokkal az idősebbre. Célzás volt ez a mondat Kaitól Hyun felé, de ő vagy nem akart vele foglalkozni vagy nem tudott rá mit felelni. Vörösleni kezdett az ég alja. A madarak félénken megszólaltak kizökkentve a világot a bús komor fekete valóságból. Az utca, az udvar a lakás életre kelt. A szirmok hercegnője és a halál angyala befejezték a munkájukat és valamennyire megnyugodva tértek szállásukra kipiheni az éjszaka fáradtságait. - Ha a lányom nem lenne már feladtam volna. - szólalt meg Kai. Hyun meglepődve nézte a megtört fiút e miatt a kijelentése miatt. Nem tudta mit tegyen. - Tudod mikor a lányom megszületett én voltam a legboldogabb férfi a világon. Azt hittem, hogy majd Shizuka le fogja kötni annyira Leilat, hogy abba hagy az e fajta élttel és majd csak a lányával fog foglalkozni, ha már a fiával nem. Hiú ábrándok voltak ezek. Nem foglalkozott semmi mással csak az örökös háborúskodással. Boldogok lehetünk volna. Megpróbáltam neki megteremteni azt a világot, amire mindig is vágyott, de ő minden tettével ezt lerombolta. Ha boldog volt legalább egy kicsit akkor mindig kereset valami menekülő utat, hogy ezt az állapotot lerombolja. Ott hagytam, mert meguntam ezt az egészet és bele fáradtam abba, hogy állandóan magyarázkodjam neki, hogy jobb lenne, ha csak a családdal foglalkozna. Most már tudom hiba volt ott hagyni. De ha tudtam volna, mire készül…

- Senki se tudta. Leila szerette egyedül csinálni a dolgait nem törődve azzal, hogy a másik embert teljesen tönkre teszi. Most már ketten vagyunk Kai. Te is én is megsebzett, megsértett vadak vagyunk. Csak játszott mindkettőnkkel mi pedig bedőltünk neki, mert, be akartunk neki dőlni. Reméltük, hogy majd boldog lesz velünk. Hittünk szép szavainak, mert hinni akartunk. Fogjunk össze, hogy találjuk meg a fiad és a cinkosait. Osszuk ki méltó büntetéseiket, hogy Leila és a mi lelkünk végre békében nyugodhasson.

- Nem kell társ sose kellett. Egyedül fogom végig csinálni.

- Őrült vagy!!! - ordított Hyun. - Már rég nem egyedül csinálod a dolgokat. Szerinted a lányod és a kis kedvenc Aoi mit csinál minden este??? Az embereket vadásszák le akikről kiderül, hogy volt valami közük a gyilkossághoz miközben a lányod a fiad után nyomoz, hogy megtalálja és megölje. Szerinted ehhez csak is neked lehet közöd? Térj már észhez és gyere vissza a jelenbe ahelyett, hogy a múltban járnál! - elhallgatott. - Nekem is hiányzik hisz mióta élek ő volt az egyetlen ember, akit tiszta szívemből tudtam szeretni. Én is meg akarom tudni, hogy mi történt pontosan, de ehhez az kell, hogy össze fogjunk. Végül is nem nézhetünk örökké ellenségként egymásra. - nem szólt Kai. Tekintette üres, egy hangú volt. Hyun szavain gondolkozott. Nem akart vele együtt működni. Esze ágában se volt hisz nem bízik meg benne. Felállt egy szó nélkül és ki rohant a szobából. A lányához sietett, hogy lebeszélje az őrültségről, amit minden este megismétel. Kopogás nélkül rontott be hozzá. Megfogta vállánál fogva lányát és a falhoz nyomta törékeny, gyenge hátát.

- Fejezd be lányom, míg nem késő. Nem neked kell igazságot szolgáltatni. Neked az a dolgod, hogy tanulj és találj magadnak valami rendes férjet.

- Hagyj apa! Az anyámról van szó és a családomról. Anyu mindig azt tanította, hogy a családért ki kell állni. Én is ezt teszem.

- Anyád őrült volt!!! - ordította, ahogy tudta. Majd mikor meglátta lánya megszeppent arcát lassan elengedte kezét pedig tulajdon arcához emelte miközben az ágy felé hátrált össze görnyedve. Leült rá és keservesen elkezdet zokogni.

- Ha lányunk lesz drágám én leszek a világ legboldogabb asszonya. Szeretni és babusgatni fogom. Nem fogom neki engedni, hogy kardot vagy fegyvert ragadjon. Tudod mi lesz egész nap a dolga? Az, hogy szép legyen, csinos és, hogy a fiúkat szédítse. Nagyon fogom szeretni és ő is szeretni fog engem… - jutott eszébe Kainak ez az emlékkép. Ahogy Leila előtte ült és gömbölyödő hasát simogatta. - És tudod Kazuya az erős bátyja vigyázni fog rá, hogy az elszédített fiúk még hozzá se nyúljanak. Olyanok leszünk, mint egy nagy boldog család. Alig várom már. És tudod mi lesz ebben a legjobb? Az, hogy felhagyok mindennel. Át fogok neked adni mindent. Tied lesz a munka, enyém a gyerekek.

- HAZUDSZ!!! - üvöltött Kai és még jobban elkezdett zokogni. - Állandóan csak hazudtál nekem. Játszottál az érzelmeimmel nem törődve azzal, hogy ezzel mekkora kárt okozol bennem.

- Apa mi a baj? - kérdezte ijedten Shizuka miközben apját ölelgette.

- Olyan, vagy mint az anyád. Nem tudsz uralkodni magadon - suttogta. - Nem vagy különb egy szikra szemmel, sem de most mondom, el neked utoljára fejezd be, amit jelen pillanatban csinálsz. Ez az ügy nem a te dolgod.

Álmokban élni nem szabad. Ábrándozhatsz egy szebb világért de, hogy elérd harcolni, kell érte. Ki kell nyitnod a szemed, fel kell állnod nyugvó helyedről és el kell indulni céljaidért. Nem élhetsz a múltban, mert azt már nem tudod alakítani és ennek a tudata tönkre fogja tenni a jelened és a jövődet. Élned kell nem pedig lett idők átkait kergetni. A jövőt tudod formálni, alakítani, de a múltat? Akkor, se ha bele pusztulsz. Ami elmúlt szép volt még akkor is ha rossz volt. Hisz minden rosszban van valami szép, mert minden bajból tudsz tanulni. Ezt a tudást használd fel és vetítsd a jövőre, hogy ne kelljen majd szenvedned, hanem amit megálmodtál és kitűztél meg tud valósítani