6.rész: Miért?

Sebesülten érkeztem haza. Megölni nem tudtuk TaeYangot de legalább ez embereit el tudtok távolítani. Egyből fiamhoz siettem kérdőre vonni. Mi a fenét képzelt magáról. Azért a területért én harcoltam nem ő. Airi kint gyakorolt az udvaron Kazuya pedig áhítattal figyelt.
• Kazuya!!! - mentem oda hozzá ingerülten. - Mi a fenét képzeltél magadról? Mi az, hogy az ÉN területeimet elkártyázod? Mit képzelsz magadról fiam? 
• Anya én… - kezdett volna el mentegetőzni.
• Mi én? Magyarázatott követelek! 
• Shizuka volt a tét. Azt akarták tőlem. De én nem akartam ezért mondtam a B szektort. – mondta lesütött szemekkel. Nem nézett rá. A földet leste, mert tudta nagyon haragszom rá. Dühös voltam és nem voltam tisztában azzal, hogy mit kéne vele kezdenem.
• Ne hazudj! – üvöltöttem rá ő pedig megszeppent.
• Ez az igazság. 
• Idióta. Az Isten áldjon meg téged ilyen kölykökkel. – rá néztem. Legszívesebben felpofoztam volna, de nem tettem. Mérgembe berohantam a szobámba majd el kezdtem a sebeimet ellátni. Kai lépett be hozzám leült velem szembe és folytatta a fertőtlenítést. - Miért? 
• Mi miért?
• Miért van nekünk ilyen fiúnk. – temettem kezeimbe arcomat. Szégyelltem magam, hogy nem tudtam megnevelni a fiamat.
• Fogalmam sincs. Nagyon bátor voltál ugye tudod? – puszilta meg a fejem búbját.
• Ez nem bátorság. Ami az enyém az enyém.
• És én még a tied vagyok?
• Igen az vagy. - megcsókoltam. Megfogta a derekam és lefektetett az ágyra…

Nem volt kedvem ki menni a szobámból egésznap. Egyik ok az volt, mert nagyon fájt a sebem a másik ok meg nagyon haragudtam a fiamra. Nem akartam vele találkozni. Airi jött be hozzám és leült velem szembe.
• A fia nem akart rosszat asszonyom. Ő csak védeni akarta azt, ami az önné. – suttogta.
• Mégis oda azt a területet, amiért küzdöttem.
• Bocsásson meg neki. 
• Ő küldött?
• Nem. Magamtól jöttem. Kérem, bocsásson meg neki.
• Ne könyörögj! Állj fel és nyomás ki felé gyakorolni. Megyek én is.

…
A kis csaj nagyon jól bírja. Öt óra telt el én pedig fájdalomtól sajogva tértem pihenőre. Megcsörrent a telefonom. T.O.P volt az.
• Mi a fenét akarsz már megint idióta.
• Látnom kell téged. 
• Felejts el! 
• Találkozzunk! 
• Nem. Nem vagyok kíváncsi rád.
• Kérlek.
• Hagyj engem békén vagy bajok lesznek. 
• Leila. Ne tedd ezt velem. Addig nem foglak békén hagyni remélem, tudod.
• Kopj le seggfej! - kinyomtam a telefont majd visszafeküdtem az ágyamba. Mi a fenét kezdjek T.O.P -val. Van a kezembe egy fegyver ellene, de azzal nem tok mit kezdeni, ha egyelőre semmit se ér. Valahogy le kell szerelnem. Mit tegyek? - Jaj, nem hiszem el, hogy nem lehet egy nyugodt éjszakám. - egy női sikolyt hallottam meg. Ki mentem és láttam, ahogy az embereim egy nőt próbálnak megerőszakolni. Oda mentem majd lerángattam őket róla. Alig volt a lány 17 éves. - Ti meg mégis mi a fenét képzeltek? Idióták. Nem vagytok normálisak. – ordítottam velük.
• Elnézést asszonyom, de az apja tartozik nekünk és őt adta cserébe. - alig akartam elhinni, amit mondtak. Milyen szülő lehet az ilyen szülő?
• Hozzá ne merjetek nyúlni ehhez a lányhoz megértettétek? Ha bántjátok, olyan mintha az egyik gyerekemet bántanátok. Gyere! – fordultam a térdeplő lány felé. Kapsz egy szobát meg pár ruhát. Egy ideig itt fogsz lakni. Holnap pedig megkeressem az apád és elbeszélgettek vele. Hogy hívnak?
• Aoi! Kérem, ne bántsa apámat.
• Egy szülő nem tesz ilyet. Ez gonoszság.