Dühösen
rohantam ki a szobámból. Ki az épületből majd a kocsimhoz. Beültem és
elindultam.
Nem tudtam hová megyek, vagy mit csinálok csak az volt a lényeg, hogy levezessem a feszültségem. Mentem, mint egy őrült s nem érdekelt semmi. Miért teszi ezt? Meg kellett volna ölnöm, de annyira szerettem. Képtelen voltam rá. Lefékeztem és megálltam. Fejem a kormányra tettem és elkezdtem gondolkozni. Kai van itt velem. Ő szeret engem. Igaz, hogy a legjobb barátom, de ő hozzá mentem feleségül és neki szültem két gyereket. Nem érdekel T.O.P nem foglalkozok vele. Holnap, hogy ha eljön, nem fogom beengedni. Megvédettem magam a saját embereimmel. Még látni se fog. Most már semmi közöm hozzá és neki sincs hozzám. Két külön életünk van és ez így is lesz. Nem fog semmi sem megváltozni. Lenyugodtam nagyjából. Beindítottam a kocsit és indultam volna el mikor valamiért nem is tudom miért, de egy asszony a gyerekével nagyon lekötötte a tekintettem. Annyira aranyosak voltak így együtt. Eszembe jutott, hogy én mennyire rossza anya vagyok hisz én a gyerekeimmel nem sétálhattam csak úgy. Alig foglalkoztam velük. A munkám mindig fontosabb volt pedig Kai is mindig segített. Sokszor könyörgött nekem, hogy hadd csinálja, ő én pedig pihenjek pár napot és foglalkozzak Kazuyával. De mindig nemet mondtam. Mindig az volt a kifogásom, hogy ha már én vagyok a főnök, akkor már nekem kell mindent megcsinálni. Néztem ezt az anyát, ahogy gondoskodik a fiáról. Én miért nem voltam ilyen? Miért nem tudtam ilyen lenni? Túl fiatal voltam. Túl fiatal voltam még egy gyerekhez. Makacs voltam, vagyok és leszek. Nem kellett volna ilyen hamar felnőnöm. Bolond voltam. Nagy álmaim voltak, de nem teljesültek. Sosem teljesül semmi, amit az ember eltervez. Néztem ezt az anyát. Teljesen elbűvölt ez a kép és a következő pillanatban minden veszni látszódott. Elragadta gyermekét egy ember. Eszembe jutott hirtelen mikor én voltam kicsi. Talán én is így kerültem Japánba? Nem, nem hagyhatom, hogy ő vele is ezt tegyék. Anyja kétségbe esetten sírt, kiabált, de senki nem mozdult. Gyáva lény az emberiség. Ki pattantam a kocsiból és elkezdtem rohanni a tolvaj után. Futottam, mint az őrült ki eldobta láncát, de nem értem utol ő gyorsabb volt. Elgyengültem a hosszú évek alatt, de egy valami megmaradt bennem a nem adom fel. Tehát most is ezt tettem. Nem adtam fel és rohantam utána. Rohantam, de célom egyre jobban távolodott tőlem. Elő vettem pisztolyom, de hirtelen megtorpantam mikor rá szegeztem fegyverem. Ha őt el találom, akkor a gyereket is, de viszont sokáig már nem bírom. Futottam nem adtam fel és hála a jó égnek kezdett fáradni. Előnyhöz jutottam és még jobban rá kapcsoltam. Oldalam már szúródott a bent rekedt levegőtől, de nem érdekelt. El kell kapnom. Utol értem. Megragadtam és ő mentve a menthetőt el dobta a gyereket én pedig kénytelen voltam őt elengedni, hogy a kisfiú után tudjak kapni. Elő vettem pisztolyt és az ismeretlen hátába lőttem. Pár másodperc néma csönd. Ő összeesik, a tömeg pedig hirtelen elkezd sikítani, kiabálni. Félelem hangzik minden egyes sikolyukba és kétségbe esetten a földhöz lapulnak. Oda sétáltam áldozatomhoz. Még élt és életben is fog maradni. Az anya utolért minket és hálálkodva vette el tőlem a kicsit. Rám nézett és elsápadt. EL kezdet remegni a szája.
• Maga? - csak ennyit kérdezet. Nagy a hírem úgy nézz ki. - Nem hittem volna, hogy maga ilyen jó ember. – mondta majdnem sírva.
• Nem vagyok az. Csak rühelem, ha gyereket akarnak kihasználni. Mindenben benne vagyok, de gyerek csempészesben, bántalmazásban nem. Ők nem tehetnek semmiről. Vigyázzon rá. Lenne magától mit tanulnom anyai szinten. Te pedig te kis rohadék velem jössz. Majd meglátjuk, mit szólsz az embereimhez.
• Nem Leila. Ő velünk jön az őrsre.
• Rendben, de előtte az embereim hadd játszanak el vele úgy is unatkoznak.
• Leila. Nem így megy.
• Jó. - mondtam le róla, de előtte még behúztam neki egyet. Ott hagytam mindent majd újból a kocsimhoz vettem az irányt. Beültem és haza mentem. Nem volt jó kedvem egésznap. Kai próbált fel dobni, de nem volt hozzá türelmem. Kopogtak Airi lépett be az ajtón. Meglepődtem egy kicsit, de nem csodálkoztam. Meghajolt megállt velem szembe lehajtott fejjel. Nem akartam leültetni, de megszántam. Leült elém és elkezdte a mondandóját.
• Nem akarom, magát tönkre tenni asszonyom higgye el nekem. Nem szeretem az apámat, mert tönkre tette az életemet. Anyámat is tönkre tette majd megölte. Nem szeretem őt. Megvettem és gyűlölöm. Tudom mi volt maga és ő közte. Azzal is tisztában vagyok, hogy önt ki is használta, mert csak kémkedet maga után. Sajnálom. Nem bosszantani vagy kihasználni akarom magát. Csak segítséget szeretnék kérni. Segítsen, nekem kérem. Tudom, hogy maga a legjobb. Tanítson engem. Könyörgöm magának. Meg akarom ölni azt a szemetet, aki megölte anyámat. Nem akarom, hogy még éljen. A földben akarom látni. Könyörgöm magának.
• Nem tehetem.
• Miért nem?
• Mert ha megölöd az apádat később meg fogod bánni. Pár nappal utána bűntudatod fog lenni és engem fogsz hibáztatni és gyűlölni. Nem segíthetek, sajnálom.
• Kérem. Meg teszek mindent, amit szeretne, csak tanítson engem. Könyörgöm.
• Ő az apád.
• És akit megölt az anyám volt.
• A véred.
• Anyám is az volt. Több joga lett volna az élethez, mint az apámnak. Megölte és most én is erre készülök. Kérem.
• Tudod, ha annak idején mikor módomban állt megölni az apád és megtettem volna, akkor te most nem lennél. De vagy és rá találtál Kazuyára. Boldognak kéne lenned nem pedig vérszomjasnak.
• Kérem.
• Nem asszisztálok ilyenekbe. Tudod nekem nincsenek szüleim. Én a helyedben örülnék, hogy legalább van egy apám. És most kérlek, menj ki. Sok dolgom van.
…
• Asszonyom. T.O.P nem akar elmenni. Már nagy csomó embert megölt.
• Mi az, hogy nagy csomó? - kérdeztem mérgesen.
• Elnézést. Legalább harminc embert megölt már.
• Hogy az a. Jó engedjétek be. Csak tudnám Kai ilyenkor hol van.
• Elment tárgyalni a fegyverek ügyében.
• Tényleg. Jó engedjétek be, esek túl rajta minél hamarabb. - bejött nagy vigyorral az arcán. Kényelmesen leült majd elkezdet szuggerálni. - Elkezdenéd miért jöttél, mert nem erek rá.
• Jaj szívi régen úgy szereted, ha a közeledbe voltam.
• Haladjunk.
• Hiányoztál ennyi az egész. Látom, jól megy a sorod, de sajnos az embereid nem a legjobbak. Valamit tenned kéne velük, mert így hamarabb meghalhatsz.
• Miért jöttél?
• Hiányoztál és gondolom, meglátogatom a kislányom. Úgy is egy család leszünk, így hát felmérem a terepet is egyben.
• A lányod nem kíváncsi rád.
• Dehogy nem.
• Annyira, csak míg megöl. Nem érdekli, hogy mi van veled. Tudod mit kért tőlem tegnap? Hogy tanítsam, hogy téged meg tudjon ölni. Na, erről ennyit. Tűnj el a házamból, a területemről. Menjél vissza oda ahonnan jöttél. Nem vagyok kíváncsi rád.
• De én rád igen. Annyira hiányzol. Nem bírom ki nélküled. Sajnálom, hogy olyan szemét voltam. Kössünk üzletet.
• Nem üzletelek veled.
• Beveszel a csapatba, cserébe én elmondok neked minden kisebb nagyobb csapatot és te azoknak a területeire rá tudsz ülni. Szólok neked mikor a leggyengébbek és te támadhatsz.
• Jó terv meg minden, de van egy bökkenő. Nem érdekel. Nem terjeszkedek már. Elégedett vagyok mindennel.
• Akkor másik üzlet. - felállt és oda sétált hozzám. - Legyél újra az enyém.
Nem tudtam hová megyek, vagy mit csinálok csak az volt a lényeg, hogy levezessem a feszültségem. Mentem, mint egy őrült s nem érdekelt semmi. Miért teszi ezt? Meg kellett volna ölnöm, de annyira szerettem. Képtelen voltam rá. Lefékeztem és megálltam. Fejem a kormányra tettem és elkezdtem gondolkozni. Kai van itt velem. Ő szeret engem. Igaz, hogy a legjobb barátom, de ő hozzá mentem feleségül és neki szültem két gyereket. Nem érdekel T.O.P nem foglalkozok vele. Holnap, hogy ha eljön, nem fogom beengedni. Megvédettem magam a saját embereimmel. Még látni se fog. Most már semmi közöm hozzá és neki sincs hozzám. Két külön életünk van és ez így is lesz. Nem fog semmi sem megváltozni. Lenyugodtam nagyjából. Beindítottam a kocsit és indultam volna el mikor valamiért nem is tudom miért, de egy asszony a gyerekével nagyon lekötötte a tekintettem. Annyira aranyosak voltak így együtt. Eszembe jutott, hogy én mennyire rossza anya vagyok hisz én a gyerekeimmel nem sétálhattam csak úgy. Alig foglalkoztam velük. A munkám mindig fontosabb volt pedig Kai is mindig segített. Sokszor könyörgött nekem, hogy hadd csinálja, ő én pedig pihenjek pár napot és foglalkozzak Kazuyával. De mindig nemet mondtam. Mindig az volt a kifogásom, hogy ha már én vagyok a főnök, akkor már nekem kell mindent megcsinálni. Néztem ezt az anyát, ahogy gondoskodik a fiáról. Én miért nem voltam ilyen? Miért nem tudtam ilyen lenni? Túl fiatal voltam. Túl fiatal voltam még egy gyerekhez. Makacs voltam, vagyok és leszek. Nem kellett volna ilyen hamar felnőnöm. Bolond voltam. Nagy álmaim voltak, de nem teljesültek. Sosem teljesül semmi, amit az ember eltervez. Néztem ezt az anyát. Teljesen elbűvölt ez a kép és a következő pillanatban minden veszni látszódott. Elragadta gyermekét egy ember. Eszembe jutott hirtelen mikor én voltam kicsi. Talán én is így kerültem Japánba? Nem, nem hagyhatom, hogy ő vele is ezt tegyék. Anyja kétségbe esetten sírt, kiabált, de senki nem mozdult. Gyáva lény az emberiség. Ki pattantam a kocsiból és elkezdtem rohanni a tolvaj után. Futottam, mint az őrült ki eldobta láncát, de nem értem utol ő gyorsabb volt. Elgyengültem a hosszú évek alatt, de egy valami megmaradt bennem a nem adom fel. Tehát most is ezt tettem. Nem adtam fel és rohantam utána. Rohantam, de célom egyre jobban távolodott tőlem. Elő vettem pisztolyom, de hirtelen megtorpantam mikor rá szegeztem fegyverem. Ha őt el találom, akkor a gyereket is, de viszont sokáig már nem bírom. Futottam nem adtam fel és hála a jó égnek kezdett fáradni. Előnyhöz jutottam és még jobban rá kapcsoltam. Oldalam már szúródott a bent rekedt levegőtől, de nem érdekelt. El kell kapnom. Utol értem. Megragadtam és ő mentve a menthetőt el dobta a gyereket én pedig kénytelen voltam őt elengedni, hogy a kisfiú után tudjak kapni. Elő vettem pisztolyt és az ismeretlen hátába lőttem. Pár másodperc néma csönd. Ő összeesik, a tömeg pedig hirtelen elkezd sikítani, kiabálni. Félelem hangzik minden egyes sikolyukba és kétségbe esetten a földhöz lapulnak. Oda sétáltam áldozatomhoz. Még élt és életben is fog maradni. Az anya utolért minket és hálálkodva vette el tőlem a kicsit. Rám nézett és elsápadt. EL kezdet remegni a szája.
• Maga? - csak ennyit kérdezet. Nagy a hírem úgy nézz ki. - Nem hittem volna, hogy maga ilyen jó ember. – mondta majdnem sírva.
• Nem vagyok az. Csak rühelem, ha gyereket akarnak kihasználni. Mindenben benne vagyok, de gyerek csempészesben, bántalmazásban nem. Ők nem tehetnek semmiről. Vigyázzon rá. Lenne magától mit tanulnom anyai szinten. Te pedig te kis rohadék velem jössz. Majd meglátjuk, mit szólsz az embereimhez.
• Nem Leila. Ő velünk jön az őrsre.
• Rendben, de előtte az embereim hadd játszanak el vele úgy is unatkoznak.
• Leila. Nem így megy.
• Jó. - mondtam le róla, de előtte még behúztam neki egyet. Ott hagytam mindent majd újból a kocsimhoz vettem az irányt. Beültem és haza mentem. Nem volt jó kedvem egésznap. Kai próbált fel dobni, de nem volt hozzá türelmem. Kopogtak Airi lépett be az ajtón. Meglepődtem egy kicsit, de nem csodálkoztam. Meghajolt megállt velem szembe lehajtott fejjel. Nem akartam leültetni, de megszántam. Leült elém és elkezdte a mondandóját.
• Nem akarom, magát tönkre tenni asszonyom higgye el nekem. Nem szeretem az apámat, mert tönkre tette az életemet. Anyámat is tönkre tette majd megölte. Nem szeretem őt. Megvettem és gyűlölöm. Tudom mi volt maga és ő közte. Azzal is tisztában vagyok, hogy önt ki is használta, mert csak kémkedet maga után. Sajnálom. Nem bosszantani vagy kihasználni akarom magát. Csak segítséget szeretnék kérni. Segítsen, nekem kérem. Tudom, hogy maga a legjobb. Tanítson engem. Könyörgöm magának. Meg akarom ölni azt a szemetet, aki megölte anyámat. Nem akarom, hogy még éljen. A földben akarom látni. Könyörgöm magának.
• Nem tehetem.
• Miért nem?
• Mert ha megölöd az apádat később meg fogod bánni. Pár nappal utána bűntudatod fog lenni és engem fogsz hibáztatni és gyűlölni. Nem segíthetek, sajnálom.
• Kérem. Meg teszek mindent, amit szeretne, csak tanítson engem. Könyörgöm.
• Ő az apád.
• És akit megölt az anyám volt.
• A véred.
• Anyám is az volt. Több joga lett volna az élethez, mint az apámnak. Megölte és most én is erre készülök. Kérem.
• Tudod, ha annak idején mikor módomban állt megölni az apád és megtettem volna, akkor te most nem lennél. De vagy és rá találtál Kazuyára. Boldognak kéne lenned nem pedig vérszomjasnak.
• Kérem.
• Nem asszisztálok ilyenekbe. Tudod nekem nincsenek szüleim. Én a helyedben örülnék, hogy legalább van egy apám. És most kérlek, menj ki. Sok dolgom van.
…
• Asszonyom. T.O.P nem akar elmenni. Már nagy csomó embert megölt.
• Mi az, hogy nagy csomó? - kérdeztem mérgesen.
• Elnézést. Legalább harminc embert megölt már.
• Hogy az a. Jó engedjétek be. Csak tudnám Kai ilyenkor hol van.
• Elment tárgyalni a fegyverek ügyében.
• Tényleg. Jó engedjétek be, esek túl rajta minél hamarabb. - bejött nagy vigyorral az arcán. Kényelmesen leült majd elkezdet szuggerálni. - Elkezdenéd miért jöttél, mert nem erek rá.
• Jaj szívi régen úgy szereted, ha a közeledbe voltam.
• Haladjunk.
• Hiányoztál ennyi az egész. Látom, jól megy a sorod, de sajnos az embereid nem a legjobbak. Valamit tenned kéne velük, mert így hamarabb meghalhatsz.
• Miért jöttél?
• Hiányoztál és gondolom, meglátogatom a kislányom. Úgy is egy család leszünk, így hát felmérem a terepet is egyben.
• A lányod nem kíváncsi rád.
• Dehogy nem.
• Annyira, csak míg megöl. Nem érdekli, hogy mi van veled. Tudod mit kért tőlem tegnap? Hogy tanítsam, hogy téged meg tudjon ölni. Na, erről ennyit. Tűnj el a házamból, a területemről. Menjél vissza oda ahonnan jöttél. Nem vagyok kíváncsi rád.
• De én rád igen. Annyira hiányzol. Nem bírom ki nélküled. Sajnálom, hogy olyan szemét voltam. Kössünk üzletet.
• Nem üzletelek veled.
• Beveszel a csapatba, cserébe én elmondok neked minden kisebb nagyobb csapatot és te azoknak a területeire rá tudsz ülni. Szólok neked mikor a leggyengébbek és te támadhatsz.
• Jó terv meg minden, de van egy bökkenő. Nem érdekel. Nem terjeszkedek már. Elégedett vagyok mindennel.
• Akkor másik üzlet. - felállt és oda sétált hozzám. - Legyél újra az enyém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése