"
Ahol mások élnek, szeretnek.
Én eljöttem ide betegnek,
Csókot temetni, álmot dobni,
Nyugodt partokon nem nyugodni."
Két napja már mást se csinálok, csak készülök. Aoinál nincs jobb tanítvány és tudom, hogy szereti azt csinálni, amit tanítok neki. Március van. A nap fent van az ég leges leg tetején és forró tekintetével nézz le ránk. Csak nevet rajtunk. Nevet, de csak féltékeny. Féltékeny, mert mi tudunk küzdeni. Küzdünk azért, hogy fent maradjunk. Ő nem tud harcolni és győzelem ittas képpel nézni ránk. Ő tőle elvárják, hogy mikor eljön az ideje akkor nyugovóra térjen majd reggel büszkén és kecsesen újra fényeskedjen az égen.
• Aoi? Jól vagy? - kérdeztem tőle lihegve.
• Persze asszonyom. – liheget ő is úgy ahogy én. A víz mindkettőnkről szakadt, arcunk a portól volt koszos.
• Leila! Ne tartsunk szünetet?
• Ne. Kérem ne. Folytassuk.
• Ne. Inkább öt perces pihenőt tartsunk. Nem vagyok már mai csirke. - nevettem fel mire ő is. Leültem a földre majd leültettem őt is magam mellé. - Holnap, de lehet, hogy ma délután már Chanyeol fog téged edzeni.
• Értettem.
• El kell mennem csak nem, tudom, hogy mikor. Azt mondták, ha baj lesz, szólnak. - lefeküdtem a földre majd az eget kémleltem. - Tudod régen minden álmom az volt, hogy elrepüljek innen. El messzire valamerre. Nem akartam itt élni. Mindig úgy gondoltam, hogy ez nem az én világom, nekem semmi keresni valóm nincs itt. De megszoktam és így már a vágyaim is reményt vesztettek. – elgondolkodtam. - " Szállani, szállani, szállani egyre - Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre, - Röpülj hajóm, - Szállani, szállani, szállani egyre. Hmmm… de régen mondogattam már ezt a verset. Figyelj rám Aoi. - felültem és a szemeibe néztem. - Ha vannak, álmaid ne dobd el. Legyél önző, kegyetlen csak teljesítsd azt, amit a szíved kér. Vágyak nélkül, érzelmek nélkül nincsenek emberek. Mindenkinek vannak vágyai, és akinek nincs az már nem is él. Nekem sincsen már és nézzél rám. Élek én talán? Nem élek már. Tönkre tettem magam azzal, hogy nem léptem akkor mikor léphettem volna. Aoi. Egyszer minden a tied lesz, ami most az enyém. – tártam szét karjaim. - Neked fogom adni mindenem. Te érdemled meg. – suttogtam utolsó mondatom.
• Na de asszonyom.
• Leila! Tied lesz, mindenem azért tanítalak, hogy jobb legyél mindenkinél.
• És a fia? Nem fogja hagyni. Én félek tőle.
• Nem szabad kimutatni azt, hogy félsz. A félelem a gyengeség jele. Én erős bátor lányt akarok belőled csinálni. A fiam pedig annyit ér, mint a kis ujjam nyugodj meg. Nem fog ő bántani téged. Nem fogja meg merni tenni. Ha Airi nem lenne mellette ő már nem is élne. Egy gyáva beszari alak.
• Nekem mondja? – dünnyögte mérgesen az orra alatt.
• Ezt most miért mondod?
• Lényegtelen.
• Történt valami, amiről tudnom kéne? - láttam rajta, hogy megijedt.
• Nem asszonyom nem. - lehajtotta a fejét. Hazudik, tudom jól hisz hallottam mindent. Hallottam minden egyes szavát a fiamnak. Sebaj, majd én vigyázok Aoira. Chanyeol törte meg a csendet mennem kellett és rá bíztam az én kis kedvencemet.
Én eljöttem ide betegnek,
Csókot temetni, álmot dobni,
Nyugodt partokon nem nyugodni."
Két napja már mást se csinálok, csak készülök. Aoinál nincs jobb tanítvány és tudom, hogy szereti azt csinálni, amit tanítok neki. Március van. A nap fent van az ég leges leg tetején és forró tekintetével nézz le ránk. Csak nevet rajtunk. Nevet, de csak féltékeny. Féltékeny, mert mi tudunk küzdeni. Küzdünk azért, hogy fent maradjunk. Ő nem tud harcolni és győzelem ittas képpel nézni ránk. Ő tőle elvárják, hogy mikor eljön az ideje akkor nyugovóra térjen majd reggel büszkén és kecsesen újra fényeskedjen az égen.
• Aoi? Jól vagy? - kérdeztem tőle lihegve.
• Persze asszonyom. – liheget ő is úgy ahogy én. A víz mindkettőnkről szakadt, arcunk a portól volt koszos.
• Leila! Ne tartsunk szünetet?
• Ne. Kérem ne. Folytassuk.
• Ne. Inkább öt perces pihenőt tartsunk. Nem vagyok már mai csirke. - nevettem fel mire ő is. Leültem a földre majd leültettem őt is magam mellé. - Holnap, de lehet, hogy ma délután már Chanyeol fog téged edzeni.
• Értettem.
• El kell mennem csak nem, tudom, hogy mikor. Azt mondták, ha baj lesz, szólnak. - lefeküdtem a földre majd az eget kémleltem. - Tudod régen minden álmom az volt, hogy elrepüljek innen. El messzire valamerre. Nem akartam itt élni. Mindig úgy gondoltam, hogy ez nem az én világom, nekem semmi keresni valóm nincs itt. De megszoktam és így már a vágyaim is reményt vesztettek. – elgondolkodtam. - " Szállani, szállani, szállani egyre - Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre, - Röpülj hajóm, - Szállani, szállani, szállani egyre. Hmmm… de régen mondogattam már ezt a verset. Figyelj rám Aoi. - felültem és a szemeibe néztem. - Ha vannak, álmaid ne dobd el. Legyél önző, kegyetlen csak teljesítsd azt, amit a szíved kér. Vágyak nélkül, érzelmek nélkül nincsenek emberek. Mindenkinek vannak vágyai, és akinek nincs az már nem is él. Nekem sincsen már és nézzél rám. Élek én talán? Nem élek már. Tönkre tettem magam azzal, hogy nem léptem akkor mikor léphettem volna. Aoi. Egyszer minden a tied lesz, ami most az enyém. – tártam szét karjaim. - Neked fogom adni mindenem. Te érdemled meg. – suttogtam utolsó mondatom.
• Na de asszonyom.
• Leila! Tied lesz, mindenem azért tanítalak, hogy jobb legyél mindenkinél.
• És a fia? Nem fogja hagyni. Én félek tőle.
• Nem szabad kimutatni azt, hogy félsz. A félelem a gyengeség jele. Én erős bátor lányt akarok belőled csinálni. A fiam pedig annyit ér, mint a kis ujjam nyugodj meg. Nem fog ő bántani téged. Nem fogja meg merni tenni. Ha Airi nem lenne mellette ő már nem is élne. Egy gyáva beszari alak.
• Nekem mondja? – dünnyögte mérgesen az orra alatt.
• Ezt most miért mondod?
• Lényegtelen.
• Történt valami, amiről tudnom kéne? - láttam rajta, hogy megijedt.
• Nem asszonyom nem. - lehajtotta a fejét. Hazudik, tudom jól hisz hallottam mindent. Hallottam minden egyes szavát a fiamnak. Sebaj, majd én vigyázok Aoira. Chanyeol törte meg a csendet mennem kellett és rá bíztam az én kis kedvencemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése