2013. december 6., péntek

2.rész: Bűnös szándék.









" Útra kellünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár."

Bűnösök vagyunk mindannyian. Én is, te is, ő is. Nincs olyan ember, hogy ártatlan. Ne higgy a lánynak, ha azt mondja, szeret, és ne higgy a fiúnak, ha azt mondja, nem kellesz. Hazudik mindenki. Hazudik, a kisgyermek mikor hízeleg, hazudik az anya csak azért, hogy megvédjen. Hazudik a pap is mikor azt mondja, Isten velünk van, figyel minket. Velem már rég óta nincs itt. Ha itt lenne, nem történne annyi szerencsétlenség velem. Elhagyott már. Nem tekint, bárányának én pedig nem tekintem őt a minden hatómnak. Már csak magunkban bízhatunk. Annak kell lennünk akik, szeretnénk lenni vagy végleg elveszünk. Hazudhatsz nekem. Én is ugyan úgy hazudok neked, mint a többi ember. Csapjuk be egymást, úgyis meghalunk egymás keze által.
Elmentünk a partyra de nem számítottam rá, hogy álnok kígyók is lesznek ott. Fiamat támadta meg ez a kór. Ő se gondolkozik már reálisan. Neki is már a szép lányok kellenek, akik bármikor hajlandóak kielégíteni a férfiak piszkos vágyait. Oda ment fiam ehhez a lányhoz és egész este csak vele volt. Enyelegtek és a lány minden alkalmat kihasznált, hogy fiamhoz hozzá érhessen, elcsábítsa egyszerű taktikáival. Sasként figyeltem a lányt. Sas voltam, aki bármikor képes lecsapni prédájára egy szó nélkül. Vártam és láttam, hogy mi jár a lány fejébe. El is tűntek kettesben egy kis időre majd pár perc múlva fiam boldogan jött vissza, ruháját igazgatva magán. Boldog volt és valami fura fényt láttam szemébe. Nem tudtam mire vélni ezt és hirtelen aggodalom fogott el. A lány szintén mosolyogva jött mellette s mikor pillantásunk össze futott láttam szemébe a sunyiságot. Valamire készül. 
• Kai ki az a lány Kazuya mellett? – kérdeztem kétségbe esve.
• Uhhh… nem tudom. Miért?
• Gyanús nekem. 

 

A party után ki kérdeztem a fiam, de nem válaszolt alig akart beszélni. Valamit ő is tervezne? Fogalmam sincs. Valamit tennem kell, mert ez így nem lesz jó. A lány pár nap múlva már otthon érezte magát nálunk és engem kezdet kitúrni helyemről. Igen talán megöregedtem és most egy vén héja madárra hasonlítok, akinek már csak a hangja nagy és repülni már alig tud. De annyira nem vagyok öreg, hogy ne tudjam megvédeni azt, ami az enyém. A családom és a hatalom. Csak az enyém. Ezeket senki nem veheti el tőlem hisz annyit harcoltam érte. Sorba vesztettem el azokat, akiket szeretem hajdan, de most nem hagyom, hogy ez még egyszer megtörténjen velem. A kisasszonynak el kell tűnnie közelemből és ebből nem engedek.




2 megjegyzés:

  1. Áááá...*-* Mindig a legjobbnál hagyod abba,és rám hagyod,hogy az őrületbe kergessem magam,hogy nem olvashatom tovább:D >< :3 <3

    VálaszTörlés