1.rész: Kazuya

Fiam született és Kai ünnepelt. Egy fiam született kiről azt hittem mindenkinél tökéletesebb lesz. Naiv voltam. Túl sokat hittem és túl sokat láttam benne. Mikor még kicsi volt mindig olyan kis szende volt. Szeretett engem és szerette apját is. És mikor megszületett a húga? Ő volt világ legboldogabb gyereke. Shizuka mindig egy boldog kislány volt, aki a bátyjához ragaszkodott a legjobban. Tönkre tett Kazuya mindent. Mindent megtettem érte. Tanítottam harcolni kérésére és tőlem örökölt tehetséggel forgatta a kardot. Azt hittem nyomdokaimba léphet, de sajnos tévedtem. 
• Kis fiam hol vagy?
• Jövök anyu. Mi a baj?
• El kell mennem. Van egy kis dolgom. Apád sincs itthon és fogalmam sincs arról, hogy mikor jön haza és, hogy én arról meg végkép nincs. Vigyázz kérlek Shizukára. Siettek haza, de addig is kérlek, most az egyszer ne verekedjetek. - öt év van köztük. Ekkor Kazuya még csak 10 éves volt. Boldog szófogadó gyermek. Mindig verekedtek, ha nem voltam, itthon de persze csak játékból. Tanította, vigyázott húgárra. 
• Rendben anyu. Vigyázok rá. 
• Bízok benned kicsim. Mennem kell, mert el kések. Majd jövök, sziasztok. - adtam nekik egy, egy puszit majd ki léptem az ajtón. Tudom, hogy rossz anya vagyok, de nem tehettem mást. Talán ez vezetett ahhoz, hogy fiam ellenem forduljon. Pedig mindig arra tanítottam, hogy tisztelnie kell a felnőttet és az őseit. De hogy tisztelje mikor én se tiszteltem őt. Mindig arról meséltem Kainak, hogy ha lesz gyerekem, akkor úgy fogok vele bánni, mint ahogy szerettem volna, hogy velem bánjanak. Meg fogok nekik adni mindent, ami nekem nem adatott meg. Nem így lett és most már szégyellem magam miatta .

…

A fiam 16 lett. Itt lenne az ideje már, hogy lassan át vegye az irányítást klánom felett. Nem érdekelte ezek a dolgok és az én szívem majd megszakadt. Nem értettem hisz fiú és mindig próbáltam úgy nevelni, hogy el tudjon ebbe a világba helyezkedni. Mindig veszekedtünk miatta és ennek a levét mindig Shizuka itta meg. Akárhányszor összevesztem Kazuyával Kazuya annyiszor bántotta. Szegény kislányom mindig sírva és remegve rohant hozzám. Kétségbe esetten sírt és könnyeitől volt mindig vizes ruhám. Nem tudtam mi lelte majd később megtudtam. Kazuya mindig megverte, ilyenkor mert azt hitte számomra Shizuka jelent mindent ő pedig haszontalan a szememben. Féltékeny lett lányomra.

• Anya ma este nem leszek itthon. – vágta be flegmán. Mindig ezt teszi. Bejelenti, hogy elmegy majd hajnalba haza tér részegen.
• Fiam ma tudod, hogy jelenésünk van.
• A srácokkal megyek el inni. Egész héten itt szopattál ma este hadd, menjek már el. 
• Nem. Öltözz, megyünk. – erősködtem, de mit sem ér már az én szavam nagyon rég óta.
• Nem fogok pingvin jelmezt felvenni. – üvöltött. Ki volt akadva mintha én tehetnék az egészről.
• Nem mondom el még egyszer.           
• Nem fogok pofizni a sok köcsög előtt.
• Na ide figyelj fiam nem érdekel, hogy a fiam vagy de ha nem csinálod azt amit mondok veled is úgy fogok viselkedni mint az engedetlen embereimmel. Most azonnal takarodj a szobádba és öltözzél, mert hanem nem hogy csak egy újadat vágok le, de meggondolom azt is hogy a nyelvedet is ki kéne vágni.
• Hülye kurva vagy.
• Hogy mit mondtál anyádra fiam? - Kai lépet be a szobába és egy nagy pofonnal jutalmazta meg fiát. - Most ütöttelek meg először de ha még egyszer így beszélsz anyáddal nem állok jót magamért. Öltözz! - szó nélkül ment a szobájába öltözni.