20.rész: Chanyeol és Aoi

Az ember társas lény. Nem szeret egyedül élni, és míg a világon van, mindig a társat keresi maga mellé, aki örökké mellette lesz. Szívünk üvölt valakiért. Nem szeretünk egyedül lenni és ez sose fog megváltozni. Az én párosommal is ez történt. Régen csak a harc vethetett magának ágyat szívükben, de mára már szerelmükön kívül nincs más a világon. Fáradtak már eleget ezért az érzésért. Szenvedtek a tudatlanság miatt, de mára már tudják, mi az mi lejátszódik a szívükben. Mára már a két félből egy egész lett és nem sokára titkukat képesek lesznek megmutatni az egész világnak.

- Chanyeol.

- Igen?

- Mit tennél ha én is meghalnék mint az asszonyunk? - kérdezte ártatlanul a lány miközben meztelenül feküdt szerelme karjaiban.

- Utánad mennék. - válaszolta egyszerűen, gondolkodás nélkül.

- LEILA!!! NE TEDD VELEM!!! - újabb emlékkép játszódott le agyaikban. Eszükbe jutott az a kép mikor Kai karjaiba fogta halhatatlan szerelmének okozóját. Hisztérikusan sírt és abban a pillanatban senki se tudta volna elmondani Kairól, hogy erős és bátor. Csak zokogott miközben az élettelen testet karjaiban tartotta. A teste rabságából felszabadult a lány lelke és mire szerelme megtalálta porhüvelyét addigra lelke már a magasban járt. - KI VOLT AZ??? KI TETTE EZT? FELENIE KELL!! MEG KELL BŰNHŐDNIE!! ÁTKOZOTTAK!! TI FÉRGEK!! HOGY MERTÉTEK?

- Uram! Jöjjön. Itt túl veszélyes lennie. Bármikor visszajöhetnek.

- Ő nélküle nem megyek. Felejtsd el te átkozott. - tovább szorongatta az élettelen testet kezeiben.

- Leilát is magunkkal visszük, de akkor is indulnunk kell. Bármelyik percben visszajöhetnek.

A hős szerelmes itt akar végezni magával. De Kai nem. Eleinte azt hitte erős lesz, de nem így lett.

- Emlékszel Chany?

- Igen szívem. Borzasztó volt így látni Kait.

- Ígérd meg nekem, ha én is így járok, akkor te nem fogsz össze törni. Te nem törhetsz össze. Neked harcolnod kell tovább és meg kell tudnod mi történt az asszonnyal.

- Hogy kérheted ezt tőlem. Tudod, mennyire szeretlek? Tisztában vagy vele? Ha meghalnál, a világ összehullana körülöttem és hiába köt a hűség Leilahoz akkor is csak azzal foglalkoznék, hogy mi történt veled és a tetteseket hogyan tudnám a legkönnyebben levadászni. Nem lenne egy perc nyugtom se. És ha végeztem vele utánad mennék, hogy a túl világon te is én boldogan éljünk ha már itt a földön nem tudtunk.

Leila szemben ült Aoival. Nem szólt hozzá. Lábai maga alatt voltak, kezei térdein. Aoi is ilyen pózban ült előtte. Rémülten nézte asszonya gond viselt arcát. Elméje már kezdett megbomlani. Látszódott külsején. Már nem volt olyan, mint hajdan. Nem volt az arcában már semmi vidámság, tökéletesség. Nem vágyott már az életre csak a megváltó, borzasztó halálra.

„Egy gondolat bánt engemet:

Ágyban, párnák közt halni meg!

Lassan hervadni el, mint a virág,

Amelyen titkos féreg foga rág;

Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,

Mely elhagyott, üres szobában áll.

Ne ily halált adj Istenem!

Ne ily halált adj én nekem!

Legyek fa, melyen villám fut keresztül,

Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;…

Gyakorta mondta ezt a versikét Leila Aoinak egy- egy ilyen találkozó alkalmából, de a verset sose mondta végig. Vagy elfelejtette a többi részt vagy úgy érezte, hogy csak ez a pár sor tartozik rá.

- Soha se legyél szerelmes. Legyen ezer meg ezer szeretőd, de jól jegyezd, meg sose legyél szerelmes. A férfiakban nem szabad megbízni, mert csak uralkodni akarnak felettünk maguknak bemesélt gyenge nőkön. Ne higgy senkinek csak is magadnak. Ne enged, hogy a zsarnok férfiak terveid ellopják, magukénak nevezzék, majd a szemeid előtt összetiporják. Ha van, terved tartsd meg magadnak. Ne ad senki tudtára. Legyél független és önálló. El kell dobni azt ami szívedet rabságban, tartja. Tudom, hogy szerelmes vagy azért mondom ezeket a dolgokat. Chanyeol ártatlanak mutatja magát de ő se különb ugyan olyan önző mint a többi férfi. Nézz csak rám. Nézz meg jól. Láthatod az eredményt. Már nem vagyok önmagam. Hittem YongGuknak, T.O.P-nak és Kai-nak. Mind a hárman elhagytak elárultak. Oda adtam magam nekik minden egyes éjszaka mikor csak kérték és ez lett a következménye. Teljesen tönkre tettek. - elhallgatott. Rá nézett az előtte ülő lányra aki rémülten lehajtott fejjel ült lábain. - Legyél olyan, mint Airi. Legyél olyan gonosz, önző a férfiakkal. Használd ki gőgösségüket, felejtesd el velük, hogy ők a legerősebbek. Használd ki őket és tedd tönkre önbecsülésüket, hogy később ne tudjanak neked támadni, kihasználni téged. Legyél kegyetlen velük szembe mert ők se kegyesebbek hozzánk nőkhöz.

- Asszonyom. Én nem akarok olyan lenni, mint Airi hisz nem mindegyik férfi önző. Chanyeol nem az. Ő tényleg szeret engem és tudom, hogy bármit megtenne azért, hogy boldog legyek.

- Tévedsz. Én ismerem ezt a fiút. Ő egy báránybőrbe bújt farkas aki csak a megfelelő pillanatot várja arra, hogy elő bújhasson rejtek helyéről. 10 év van köztettek. Szerinted miért van veled?

- Mert szeret. - Leila felnevetett.

- Tévedsz. Azért van veled, mert oda adod magad neki minden éjszaka. Túl naiv vagy ehhez a világhoz. Talán tévesen ítéltem meg kepeségedet. - Aoi arca elfehéredet majd düh jelent meg hófehér arc vonalai között. Megakarta mutatni asszonyának, hogy ő nem gyenge sőt többre is képes nála. Szótlanul felállt és tiszteletet nem ismerve kiviharzott a szobából egyenesen szerelme felé vette az irányt. Meg akarta mutatni, hogy ő erős lány és nem függ senkitől csak is főnök asszonyától, akiben mértéktelenül megbízik. Kiviharzott az udvarra egyenesen szerelméhez. megfogta a vállát majd maga felé fordította.

- Chanyeol köztünk mindenek vége. Nem vágyom újabb csalódásra és most amúgy is azzal kell foglalkoznom, hogy asszonyom elégedet, legyen velem. - a fiú értetlenül állt a lány előtt. Nem adott több választ megfordult eleredt könnyei majd eltakarta hosszú hajával arcát és sírva közeledett szobája felé. Chanyeol pár perc múlva követte, de a lány nem engedte be magához. Dörömbölte ajtaját de Aoi meg sem mozdult. Ágyán ült és csendben sírdogált. A férfi kit annyira a szívébe zárt az ajtó túl oldalán állt és üvöltött. Egy óra telt el a vallomás óta, de ő nem tágított kedvese szobájától. Leila sétált arra.

- Hagyd őt békén. - mondta neki halál nyugodtan. - Ő az enyém. - nevetet ördögi hangon majd egy szó nélkül sétált tovább. Chanyeol meglepődött. Nem tudta mire vélni ezt. Összeszedte minden lélek jelenlétét és Hyunhoz rohant majd telefonon felhívta Kai-t.

Aoi felriadt álmából. „Ez csak egy rémálom, ez csak egy rém álom.”  mondogatta magában. Ez is csak egy történelmi szál. Leila ekkor már nem volt teljesen önmaga. Csak képzeletében élt már. Logikátlan összefüggéseket keresve a szerelem és a boldogság között.

19.rész: A múltban élni nem szabad… /Kai/

A múltban élni nem szabad, mert el felejtesz a jelenben élni. Itt kell döntened sorsodban nem pedig a múltban rágódni azon, hogy m lett volna ha… Élj és ne sopánkoz mert elmédet el fogja magával ragadni a méreggel teli értelmetlen eszmék.

A fiú leült a nála sokkal öregebb férfi elé. Szó nélkül nézték egymást. Mindketten ugyan ott tartottak gondolatban. Némán gondolkoztak emlékükben kutattak remélve, hogy valami értelmes választ fognak kapni az elmúlt évek történéseiről. Így nem fognak. Beszélniük kéne egymással, de nem mernek. Nem tudják mit kéne mondani, hogy ne essenek egymás torkának késeikkel.

- Valami baj van? – kérdezte T.O.P

- Nem nincs, csak válaszokat akarok. – mondta csendesen, nyugodttan Kai.

- Miről?

- Miért szeretett téged annyira? – elgondolkozott a válaszadó. Ő maga se tudta, hogy Leila miért ragaszkodott ennyire hozzá. Nem tudta mit feleljen. Kinézett az ablakon. Látta Tokyo sötét egét, amiről a csillagok egyenként lassan, veszítik el fényüket.

- Nem tudom. – suttogta halkan mintha bujkálna valami elől. – Talán nem is szeretett. Talán miután te elhagytad csak egy mentsvárat kereset. Valakihez csak hozzá akart bújni. Vagy nem tudom. – felállt. – Kai ne élj a múltba. Ne rágódj ezen.

- De én tudni akarom! – csattant fel a kisebb. – Tudnom kell miért tette ezt. – kezeibe temette fejét és könnyei útnak eredtek.

- Ne sírj. – oda ment hozzá Hyun és leült mellé. – Nem áll neked jól. – felállt és töltött maguknak egy-egy italt. Visszasétált vele és az egyik poharat oda adta Kainak. – Meg kell tudnunk mi történt valójában, de nem így, hogy tönkre tesszük magunkat. Mindketten szerettük. Te is, én is ugyanúgy. Fogjunk össze. - nyújtotta a kezét a megszeppent fiú felé, de ő nem fogadta.

- Egyedül akarom kideríteni és egyedül is fogom. Nekem nem kell társ. Az én egyetlen társam Leila volt és mindig is Leila lesz.

- Külön utakon akarsz járni? Nem fog senki se melléd állni, mert mindenki kivert kutyaként fog rád tekinteni. Ezt akarod? - csattant fel Hyun.

- Igen ezt. Legalább nem lesznek kétszínű emberek körülöttem, mint Leila körül volt. - tekintett szúró pillantásokkal az idősebbre. Célzás volt ez a mondat Kaitól Hyun felé, de ő vagy nem akart vele foglalkozni vagy nem tudott rá mit felelni. Vörösleni kezdett az ég alja. A madarak félénken megszólaltak kizökkentve a világot a bús komor fekete valóságból. Az utca, az udvar a lakás életre kelt. A szirmok hercegnője és a halál angyala befejezték a munkájukat és valamennyire megnyugodva tértek szállásukra kipiheni az éjszaka fáradtságait. - Ha a lányom nem lenne már feladtam volna. - szólalt meg Kai. Hyun meglepődve nézte a megtört fiút e miatt a kijelentése miatt. Nem tudta mit tegyen. - Tudod mikor a lányom megszületett én voltam a legboldogabb férfi a világon. Azt hittem, hogy majd Shizuka le fogja kötni annyira Leilat, hogy abba hagy az e fajta élttel és majd csak a lányával fog foglalkozni, ha már a fiával nem. Hiú ábrándok voltak ezek. Nem foglalkozott semmi mással csak az örökös háborúskodással. Boldogok lehetünk volna. Megpróbáltam neki megteremteni azt a világot, amire mindig is vágyott, de ő minden tettével ezt lerombolta. Ha boldog volt legalább egy kicsit akkor mindig kereset valami menekülő utat, hogy ezt az állapotot lerombolja. Ott hagytam, mert meguntam ezt az egészet és bele fáradtam abba, hogy állandóan magyarázkodjam neki, hogy jobb lenne, ha csak a családdal foglalkozna. Most már tudom hiba volt ott hagyni. De ha tudtam volna, mire készül…

- Senki se tudta. Leila szerette egyedül csinálni a dolgait nem törődve azzal, hogy a másik embert teljesen tönkre teszi. Most már ketten vagyunk Kai. Te is én is megsebzett, megsértett vadak vagyunk. Csak játszott mindkettőnkkel mi pedig bedőltünk neki, mert, be akartunk neki dőlni. Reméltük, hogy majd boldog lesz velünk. Hittünk szép szavainak, mert hinni akartunk. Fogjunk össze, hogy találjuk meg a fiad és a cinkosait. Osszuk ki méltó büntetéseiket, hogy Leila és a mi lelkünk végre békében nyugodhasson.

- Nem kell társ sose kellett. Egyedül fogom végig csinálni.

- Őrült vagy!!! - ordított Hyun. - Már rég nem egyedül csinálod a dolgokat. Szerinted a lányod és a kis kedvenc Aoi mit csinál minden este??? Az embereket vadásszák le akikről kiderül, hogy volt valami közük a gyilkossághoz miközben a lányod a fiad után nyomoz, hogy megtalálja és megölje. Szerinted ehhez csak is neked lehet közöd? Térj már észhez és gyere vissza a jelenbe ahelyett, hogy a múltban járnál! - elhallgatott. - Nekem is hiányzik hisz mióta élek ő volt az egyetlen ember, akit tiszta szívemből tudtam szeretni. Én is meg akarom tudni, hogy mi történt pontosan, de ehhez az kell, hogy össze fogjunk. Végül is nem nézhetünk örökké ellenségként egymásra. - nem szólt Kai. Tekintette üres, egy hangú volt. Hyun szavain gondolkozott. Nem akart vele együtt működni. Esze ágában se volt hisz nem bízik meg benne. Felállt egy szó nélkül és ki rohant a szobából. A lányához sietett, hogy lebeszélje az őrültségről, amit minden este megismétel. Kopogás nélkül rontott be hozzá. Megfogta vállánál fogva lányát és a falhoz nyomta törékeny, gyenge hátát.

- Fejezd be lányom, míg nem késő. Nem neked kell igazságot szolgáltatni. Neked az a dolgod, hogy tanulj és találj magadnak valami rendes férjet.

- Hagyj apa! Az anyámról van szó és a családomról. Anyu mindig azt tanította, hogy a családért ki kell állni. Én is ezt teszem.

- Anyád őrült volt!!! - ordította, ahogy tudta. Majd mikor meglátta lánya megszeppent arcát lassan elengedte kezét pedig tulajdon arcához emelte miközben az ágy felé hátrált össze görnyedve. Leült rá és keservesen elkezdet zokogni.

- Ha lányunk lesz drágám én leszek a világ legboldogabb asszonya. Szeretni és babusgatni fogom. Nem fogom neki engedni, hogy kardot vagy fegyvert ragadjon. Tudod mi lesz egész nap a dolga? Az, hogy szép legyen, csinos és, hogy a fiúkat szédítse. Nagyon fogom szeretni és ő is szeretni fog engem… - jutott eszébe Kainak ez az emlékkép. Ahogy Leila előtte ült és gömbölyödő hasát simogatta. - És tudod Kazuya az erős bátyja vigyázni fog rá, hogy az elszédített fiúk még hozzá se nyúljanak. Olyanok leszünk, mint egy nagy boldog család. Alig várom már. És tudod mi lesz ebben a legjobb? Az, hogy felhagyok mindennel. Át fogok neked adni mindent. Tied lesz a munka, enyém a gyerekek.

- HAZUDSZ!!! - üvöltött Kai és még jobban elkezdett zokogni. - Állandóan csak hazudtál nekem. Játszottál az érzelmeimmel nem törődve azzal, hogy ezzel mekkora kárt okozol bennem.

- Apa mi a baj? - kérdezte ijedten Shizuka miközben apját ölelgette.

- Olyan, vagy mint az anyád. Nem tudsz uralkodni magadon - suttogta. - Nem vagy különb egy szikra szemmel, sem de most mondom, el neked utoljára fejezd be, amit jelen pillanatban csinálsz. Ez az ügy nem a te dolgod.

Álmokban élni nem szabad. Ábrándozhatsz egy szebb világért de, hogy elérd harcolni, kell érte. Ki kell nyitnod a szemed, fel kell állnod nyugvó helyedről és el kell indulni céljaidért. Nem élhetsz a múltban, mert azt már nem tudod alakítani és ennek a tudata tönkre fogja tenni a jelened és a jövődet. Élned kell nem pedig lett idők átkait kergetni. A jövőt tudod formálni, alakítani, de a múltat? Akkor, se ha bele pusztulsz. Ami elmúlt szép volt még akkor is ha rossz volt. Hisz minden rosszban van valami szép, mert minden bajból tudsz tanulni. Ezt a tudást használd fel és vetítsd a jövőre, hogy ne kelljen majd szenvedned, hanem amit megálmodtál és kitűztél meg tud valósítani

18. rész: Egy újabb emlékkép. /Hyun/

A szobát félhomály lepi el. Az ágyon egy férfi fekszik magányosan, lelke valahol a múltban jár, keresi, kutatja szerelmét. Halkan sír mikor a rémes részhez ér. Nem akar így emlékezni kedvesére. A régi boldog időket keresi, de rá kell hamar jönni, hogy nekik közös életükben ilyen nagyon kevés van. Lassan lecsukódik a szeme és az álmaiban folytatja tovább az „expedíciót”.

- Leila, - bújt hozzá meztelen, felhevült testével a fiúhoz. - boldog vagy?

- Nem tudom, pontosan mit érzek. - feleli félénken, gondolkozás után. Szavait megfontolta, de tudja jól, hogy aktuális párjának szívében így is nagy sebet vájt.

- Én boldog vagyok veled. - megcsókolta haját majd a mellette fekvő törékeny testet jobban magához szorította. - Aludnunk kéne. - hunyta le a szemét és úgy motyogta fáradtan egy nagy sóhaj kíséretében.

- Nem akarok holnap felkelni. Olyan jó lenne, ha nem kéne többet kinyitnom a szemem, ha végre gondtalanul tudnák, piheni. Hyun nekem már nincs jövőm. Én nekem már nincs. Olyan sok rosszat tettem már, hogy nem vágyok semmi másra csak arra, hogy elnyerjem méltó büntetésem. Tudod miért?

- Nem.

- Mert az én büntetésem egyenlő a halállal. Így is úgy is meg fogok halni hát akkor úgy haljak meg, hogy tudjam azt, hogy megfizettem a bűneimért. Bűnösök vagyunk mindannyian, de a legnagyobb én vagyok.

- Nem vagy te rossz. Nem tehetsz róla, hogy ilyen lettél.

- De tehetek. Nem lett volna szabad ebben a világban így elhelyezkednem ennyire nagyra vágyónak lenni. Mindent elveszítek. Mindenek vége van. Nem marad semmi se már csak a szürke, hétköznapok melyek kegyetlenül lassan telnek és kegyetlenül teszik tönkre nem túl boldog fiatal arcom. Te is így jársz. Egyszer majd te se fogsz semmi szépet látni abban, ami számodra jelen pillanatban mindennél szebb. Ne ragadj le itt. Most lépj ki mindenből és talán a holnap meg fog neked bocsátani minden múltbéli tettedért. Kérlek, tedd meg értem. Én már csak árnyék vagyok. Én már nem élek, nem is létezek. Széthullottam darabjaimra már rég…

- Ne tedd ezt velem. Ne beszélj így. – jobban magához ölelte. Ne búcsúz az élettől hisz nagyon is élsz. Küzdesz még mindig és szeretsz ugyan úgy, mint mindig, mint eddig. Nem vagy gonosz én tudom jól. Ne búcsúz kérlek attól, ami még mindig a tied. Nem szabad. Ne add fel. Erős lány vagy. Bátor. – megcsókolta a karjaiban fekvő szomorú, lelkileg kimerült lányt. – Ezt szerettem meg benned. Nem akarom, hogy ez a fény kihunyjon belőled. Ez tesz téged különlegessé. Szeretlek mióta csak megláttalak. Tiszta szívemből. – suttogta a lány fülébe utolsó mondatát…

Zihálva, leizzadva ült fel az ágyon T.O.P. Körbe nézz, mintha keresne valamit. Keress is. Keresi régi szerelmét, aki elveszett már rég a homályban. Neve még nem merült feledésbe, ahogy lénye se. Még emlékeznek rá, még tudják ki ő, mit tett. Sóhajt egyet a felzaklatott fiú majd megadóan visszahuppan az ágyba. Nem tud vissza aludni. Túl sok gondolat van a fejébe. Mindig csak rá gondol és ez már őt teljesen felemészti. Szeretné újra karjaiba tartani, de nem tudja. Szeretne mindent jóvátenni, amit ellene elkövetett.

-Leila! – suttogja magában. – Miért tetted? Ha hallgattál volna rám. Ha nem a fejed után mentél volna

 talán még együtt lehetnénk. Reménytelenek a napok nélküled. Azt se tudom, mit csináljak. Azt se tudom, célom hol kezdjem el. Nem tudom hisz ahhoz tudnom kell, hogy mit tettél akkor. Mi volt akkor a szívedben? Mi járt a fejedben, hogy ilyen őrültséget tettél? Segíteni akartam, de te eldobtál magadtól. Pedig ha tényleg őszintén, tiszta szívedből rám néztél volna, szemem titkát kutattad volna akkor rájöhettél titkára. Csak védeni akartalak semmi mást. – kopogtak. A fiúhoz Leila másik élete lépett be. Csendbe becsukta az ajtót majd leült régi ellenségével szembe. Talán ma se érez máshogy. Talán ez most is csak egy színjáték. Nem tudom pontosan, hogy valójában mi játszódik le bennük. Minden oda veszett annak idején. Már nincsen értelme a dolgoknak. Zűrzavaros világba csöppentek, aminek már semmi értelme. Ezért nem ölik egymást, talán mert amit Leila maga után hagyott teljesen felborított mindent.