- Főnök! TaeYang már megint itt van.
- újra felbukkant Leila újdonsült ellensége. Többször is megméretették már
ereiket, de soha semelyikük sem győzött. Kai nem mozdult hisz feleslegesnek
tartotta. Tudta mi fog jönni akkor minek csináljon bármit is? - Uram! - szólt
hozzá újra Kazuma Kai pedig érdektelenül nézett fel rá. A szolga megijedt.
Mintha Leilat látta volna maga előtt. Mintha Leila démonjai átszálltak volna
kedvese testében. - Uram! TaeYang!
- Eredj kutya! Hagyj engem békén.
Nincs értelme harcolnom már. Minek tegyek bármit is. - Hyun törte be az ajtót.
Egyenesen szó nélkül Kaihoz lépet és elkezdte pofozni.
- Térj már észhez te félnótás!!! -
üvöltött az arcába. - A lányod, mint egy amazonas úgy harcol ez ellen az ember
ellen, míg te itt ülsz és siránkozol. Térj már észhez. Leila elment neked kell
a dolgokat helyben tartani. Ha nem megy, öld meg magad, de ne siránkozz. Ha nem
lett volna, Leila most én jönnék ellened te pedig már rég halott lennél. -
felállt, Kait pedig elengedte. - Tégy azt, amit akarsz, de én nem fogok
meghalni. - és kisétált szobájából egyenesen a rögtönzött kisháborúba. Kardot
ragadott ő is és szívében egyetlen dolog foglalt magának csak helyet az, hogy
Leila emlékére megmenteni mindent. Üvöltve rohant kardját magasba emelve
ellensége felé, aki nem hátrált meg Hyun erejétől. Egymásnak estek fényes
pengéjeikkel majd, mint a gladiátorok úgy harcoltak egymás ellen. Nem törődtek
a külvilággal csak azzal, hogy egymást minél hamarabb el tudják pusztítani. Jaj
szók, halál hörgések, fájdalmas, panaszos szavak vették körbe őket. Nem
foglalkoztak vele. A kard üvöltve játszott a széllel akárhányszor a magasba
emelkedett majd kegyetlenül visítva sújtott le. Nem bírtak egymással.
Lehetetlen volt hisz mindketten egyformán erősek. Az emberek fogytak
körülöttük. Ugyan úgy fogyott Hyun csapatta, mint TaeYangé. Shizuka és Aoi
végezték feladatukat majd Hyun segítségére mentek, de ő nem engedte. Egyedül
akart vele végezni…
Pár percen múlott az élete TaeYang
pedig gyáva kutya módjára meghátrált és elmenekült. Nem jött neki össze. Hyun
feküdt a porban az eget lesve szívét pedig próbálta le lassítani. A halál
angyala állt meg felette.
- Segítsek? - kérdezte tőle Hyun
pedig nevetett.
- Majd pont te? Halálnak angyala. -
gúnyolta nevetve. Aoi csak megfordult és magára hagyta az egoista férfit. Szíve
végül lelassult. Az eget leste, kémlelte.
„Ha
minden jobbra fordul együtt fogunk elszállni innen egy jobb szebb világba. Úgy
szeretnék messzi valahol új életet kezdeni ahol senki sem ismer engem. Nem
tudják ki vagyok és mit követtem el.”
Hyun keresett pár embert majd
kimentek az utcára fegyverekkel felfegyverkezve.
- Most véget vettünk TaeYangnak. -
elmentek egy közeli búvóhelyére. Üres volt. Nem volt ott senki. Találtak pár csomagot,
ami teli volt kábítószerrel. - Fiúk azokat elvisszük. Te pedig Kazuma gyújts
fel mindent.
- Értettem uram. - hajolt meg. -
Nyomás ti disznók. - felvették a nehéz csomagokat és elkezdték bepakolni a
kocsiba. TaeYangék nem lehettek itt, mert megint úton voltak. Csak most a
célpont Shizuka volt.
A raktár éget, mint pokolban a bűnös
ember. Lángjai az égig értek a hordók pedig fel-felrobbantak. A büszke
épületből nem maradt semmi csak hamu és szén. Hyun megelégedve magával ment hazafelé.
Csönd volt néma csönd. Az ellenség bujkált az árnyékban, mint valami gyáva
rühes kutya, de ők ebből nem sejtettek semmit. A szirmok hercegnője és a halál
angyala szobájukban ülve készültek az estére. Újra útnak indultak, hogy
megkeressék azokat az embereket és szó nélkül, csöndben lemészárolják őket.
Hyunék egyre jobban közeledtek csapdájukba. Sötétség uralkodott mindenütt.
Felkapcsolták a villanyt és ott álltak előttük. Hyun semmit se szólt. Elővette
fegyvereit és elkezdte lemészárolni a velük szemben álló embereket. Szétvertek
maguk körül minden tárgyat de ez semmit sem ért hisz az életük múlott rajta.
T.O.P mindig is jó harcos volt. Nem félt a haláltól hisz mindig arcába nevetett
annak. Most ilyen bátorsággal öli meg az embereket, magabiztosan mozogva
köztük. A két lány is ki jött meghalva a hangokat.
-A szőkét öljétek meg!!! - kiabálta
Tae. Elindultak a lány felé, de ő nem hátrált meg. Elillant, mint a kámfor majd
az ellensége háta mögé ment és kegyetlenül bele szúrta hátába pengéjét. Így
tett mindegyikkel majd mikor végzett gúnyosan nézett TaeYangra. Méreg öntötte
el arcát majd ismét menekülő útvonalat keresve elrohant messzire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése